Aklimatizáció

Az akklimatizáció, a magaslati viszonyokhoz való adaptáció a szervezet optimális alkalmazkodása a jelentősen megváltozott élettani viszonyokhoz. Ennek a rendkívül bonyolult folyamatnak legfőbb jellemzője a vörösvértestek számának növekedése a vérben, de olyan hosszabb távú (5-6 hetes) változások is fellépnek, mint az izomrostok elvékonyodása, mely által kedvezőbbé válik az izomzat áterezettsége, így vérellátása. Bár a vörösvértestek élettartama kb. 120 nap, a vérkeringésben csak 10-12 napot töltenek, így az akklimatizálódott személy nagyjából ennyi ideig őrizheti meg "sűrű vérét" az alacsonyabb régiókba való visszatérés után.A szervezet azért képes emlékezni a korábbi élethelyzetekre, s egy-egy újabb magaslati tartózkodásnál többnyire olajozottabban reagál a körülményekre.

Az akklimatizáció kb. 2800 méter fölött indul be, s nagyjából 5500 méterig lehetséges, afölött a szervezet a túlélésre játszik. 7500-7800 méter tájékán kezdődik az ún. halálzóna, melyben az oxigénhiány már olyan jelentős, hogy a szervezet működése 1-2 óra alatt összeomolhat, tüdő-, majd agyödéma alakulhat ki. Ezt a magassági szintet a hegymászók többsége oxigénpalackkal éri el. Ennek persze megvan az a veszélye, mintha víz alá merülne az illető, hogy bármilyen technikai probléma, vagy az oxigénkészlet felélése esetén azonnali légzési nehézségek lépnek fel. Mi megfelelő, sok éves felkészüléssel, az expedíciót megelőző edzésprogrammal, a helyszínen pedig bevált akklimatizációs stratégiával igyekszünk elejét venni annak, hogy a hegyen bármilyen magasságból adódó probléma jelentkezhessék.

Emellett rendkívül fontos, hogy megfelelő, tapasztalatainkon, önismeretünkön alapuló döntéseket hozzunk a mászás, különösen a csúcstámadás során. Ez azt jelenti többek között, hogy az ember tudja azt, meddig mehet el, mikor kell visszafordulnia. Vannak persze olyan helyzetek, mikor roppantul nehéz adekvát döntést hozni, elmenni a végsőkig, de nem lépni át azt a bizonyos határt, ahonnan már nincs visszaút. Hiszen a csúcs még csak félúton. A tapasztalatok szerint egy 8000 méter fölötti csúcs megmászásához többnyire legalább 3 hetes magaslati (4-5000 m feletti) tartózkodás szükséges, mely természetesen nagyobb magasságokba (6-7000 m) való feljutásokat is magában foglal. Ezt az időtartamot aztán nagyon sokszor megnyújtják logisztikai, egészségügyi, legfőképpen pedig időjárási problémák.