Baltisztán

Baltisztán egyike földünk legkülönösebb helyeinek. Három hegységóriás: a Hindukus, a Karakorum és a Himalája találkozásánál fekszik. Lakói a tibeti nyelv ősi változatát beszélik, mely írásbeliséggel nem rendelkezik (talán nem járunk messze a valóságtól, ha helyzetüket a csángókéhoz hasonlítjuk), de -  immár 800 éve -  Mohamed útján járnak. Kasmírhoz tartozván területi hovatartozásuk 1947. óta vitatott: India és Pakisztán három háborút vívott egymással e konfliktus jegyében, mely napjainkra leginkább hazafias és belpolitikai célokat szolgáló, s jelképesnek mondható állóháborúvá merevedett. E tevékenység kézzel fogható jelei: a gleccsereken, hágókban, hegycsúcsokon fölállított katonai táborok, lőállások drámai, szomorú, gyakran szánalmas látványt nyújtanak (sajnos itt is kínálkozik a hazai párhuzam:az Isonzó első világháborús védelmi vonalai). A veszteségeket nem az 'ellenség' golyói, aknái okozzák, hanem a magashegyi betegség, a jéghasadékok vagy éppen a lavinák... Baltisztán azonban mégis lenyűgözi az idelátogatót, aki földrajzi mellett időutazáson is átesik: a sok tekintetben középkori-ókori körülmények között természetes nyugalommal, derűvel megáldott, vallásosságukat nem kérkedőn s fanatikusan megélő emberek fogadnak minket, akik bámulatos kitartással és ügyességgel bírkóznak meg a hatalmas hegyek támasztotta nehéz életfeltételekkel. Mert igen, Baltisztán – ha lehet ilyet mondani – vertikális tartomány (Petőfink talán nem is érezné oly jól magát benne): négy 8000 méter fölé magasodó csúccsal büszkélkedhetik, köztük a föld második legmagasabikával, a 8611 méteres K2-vel. Minket is ez vonzott ide – immár sokadik alkalommal. S miközben a négy nagyból három 8000 méteres hegyet sikerült megmásznunk, életre szóló barátságott kötöttünk e csodálatos vidékkel s különös, szeretetreméltó lakóival.

Mécs László